Ami nagyon jellemző az egész útra, hogy a sugárzás mennyisége nem veszélyes a turistákra. A BBC legfrissebb cikke pont azt ecsetelgette, hogy azok, akik az új szarkofágon dolgoznak, 50 ezer óra alatt (30+ év, napi 8 órával számolva, hétköznap) érik el az éves sugárzási mennyiség maximálisan javasolt szintjét.
Ami viszont nagyon határozottan érezhető, hogy az elmúlt kb. harminc év alatt a karbantartás hiánya miatt az épületek elkezdtek olyan szintre amortizálódni, ami már nem biztos, hogy nem életveszélyes. A képeken is látni, de a padlók beszakadtak, illetve a megmaradt részek gyengék, besüppednek az ember súlya alatt. Ennek az egyik hozománya, hogy míg korábban szabadon lehetett mászkálni Pripjatyban, ezt később megtiltották, mostanra pedig elvileg az épületekbe sem szabad bemenni. Velünk engedékeny volt a túravezető.
Németh Viktor beszámolóját részletesen az Urbanista blogon lehet elolvasni, mely sok hasznos tudnivalót tartalmaz. Így aki különös vonzódást érez a szellemvárosokhoz, a leírás alapján könnyen megszervezheti útját, de megtudhatja azt is, hogy pontosan mit lehet látni a túra során, mennyire veszélyes a sugárzás és hogy milyen nagyüzemi keretek között zajlik a városnézés a zónában.
Pripjaty máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel az atomerőmű baleset óta itt semmi nem változott. Bár az ott mérhető sugárzás nagy részét okozó céziumizotóp felezési ideje 30 év, még hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése, a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt.
Németh Viktor összes fotóját a Flickr oldalán lehet megnézni.
Címkék: atomerőmű, Csernobil, fotográfus, katasztrófa turizmus, Németh Viktor, Pripjaty, sugárzás, szellemváros
